Bocsánat a hosszabb szünetért. Nem volt ennek valami kimondott indoka, inkább csak simán voltam lusta, megugye izgalmas, és intenzívek is a napjaim na. Legalább így tán téma is lesz bőven.
Eljött a nagy pillanat. „Első hetek az iskolában”...istenem, mindenki tudja milyen ennek a miliője. Pörgés pörgés hátán és leginkább foggalmad sincs, hogy melyik bolygón ki-kicsoda, és miről beszél és főleg milyen nyelven. Bemutatnak kismillió mosolygós ismeretlennek, akik már pontosan tudják, hogy mit kezdjenek majd veled miután kikeveredsz az erdőböl aminek most épp legsötétebb része felé haladsz. Te meg viszonzásképp a nevüket sem jegyzed meg leginkább. Közben kávéval és laptoppal a kézben szaladgáló emberek hada rója a folyosókat, akik angolnak látszó „cégnyelven” magyaráznak egymásnak félmondatokat és folyton nagyon sietnek valahová. Megmutatják hol a helyed, ahol már jónéhány „fogicsomi” vár. Laptop bekapcs -- ééés működik! Internet süvít, Outlook is simán betölt, még csak le se fagy vagy valami...hihetelen. Nyomtatni még nem tudok, de azért ne legyünk már telhetetlenek! A fenti dolgok első napokban történő sikeres működése miatt már helyből több ember irigységét sikerült kiérdemelni. Csak úgy záporoznak a „nekem 2 hétig nem volt gépem az elején” mondatok. 44 olvasatlan e-mail, amik véletlenül sem rendszerüzenetek, vagy spamek. :)
Csapat nagyon profi, főnök nagyon pörgős és rendkívül közvetlen. Jövő hétre már összetett feladataim is lesznek, ahol elemzek majd sokat. Szóval eddig teljesen jó. Az egyértelmű, hogy jó mély a víz, de még foggalmam sincs mennyire. Kapálózásban meg uszásban már van elég tapasztalatom, szóval várjuk a folytatást! :)
Nem is volt olyan rég, hogy az volt a cim, hogy "huszonnyolc". Jaaa pont egy éve!? hahahaha