Szálkás Ferkó már jó ideje szervezte, hogy végre összeálljon és meginduljon egy 8-10 fős bagázs a múltkori legénybúcsú során felfedezett helyre. Húsvétra sikerült mindezt összehozni, ami tán nem a legszerencsésebb időpont, de jó húzásnak bizonyult mégis. A két kocsi is csak meglett ami az igazi kérdést jelentette sokáig, és már zuztunk is lefelé az M1-en - Csornai tecso kitérővel - Kőszeg irányába. A sűrű erdőn áthaladó szerpentines útvonalon való érkezés alatt rögvest elragadott egyfajta klasszikus B horror hangulat. Mindez köszönhető többek között a nemkicsit pihent agyú, elborult horrofilmfetisizmussal bélelt univerzumomnak, (tán nem kellett volna felnőni a Péntek 13 és Freddi filmeken) így azonnali agykattogás és poéngyártás kezdett kibontakozni már rögvest a kocsiban. Hajas is elég jól fogta ezt a frekvenciát, így már ömlött is az áradat: Te hallod, most, hogy így megyünk fel a hegyre igy full sörétben, nem olyan ez mint az Evil Dead nyitójelenete??? Jaaa de totááál, hallod, full para! Karakterek is megvannak meg minden. Jaaa van velünk 2 szőke csaj is, így tutti lesz zuhanyozós-gyilok jelenet. Meg párok is vannak, akik simán elvonulhatnak majd kettyinteni a fészerbe és akkor simán lesujt majd rájuk a baltás....jaaa...azaz...stb” Szóval így ment ez egész este. Csak úgy záporoztak a poénok, és a végére összeált egy egész forgatókönyv. Legfontosabb zárás az lett, hogy a sztori és a B horrorok szigorú szabályai miatt csakis Szálkás Ferkó maradhat életben a végére, mert ő az egyedüli összeszedett felelősségteljes „szereplő” itt közöttünk, pozitív a srác meg minden. Mi már eleve annyira hülyék voltunk eddig is, hogy a nézők simán azt várják mikor aprít fel minket szépen sorjában az elmebeteg misztikus „álarcosbaltás”.
Másnap sokminden történt. Neeem, senkit nem találtunk vérbe fagyva vagy ilyesmi, így a horror elem a multé lett. Reggel favágással próbáltuk elősegíteni, hogy a tegnapi sörözés után ne érezzünk ellenálhatatlan „zavart az erőben”. Szorgos Jedi lovagok lévén felváltva aprítottuk a tuskókat, időközben meg beindult a szittya vonal is, és kettesével gyakoroltuk a ijjászatot a domboldalban. Pár kezdeti szanaszétlövés után már simán eltalálta mindenki a céltáblát, idővel önkénytelenül jött ugye a trükközés is. Sörös fel is rakta a sorpronis dobozt, és kimondta a mágikus mondatot. Hé, aki eltalálja annak jövök egy tálca sörrel. Hááát, Sörös! Ezt bizony benézted. Bonyhádi Doktor, és én is simán elsőre keresztüllöttük az emblémánál, hogy csak úgy recsent a visszhang a völgyben, kisérve a többiek űűűűűű vaazzeee kiáltásával.
Ezek után megindultunk várost nézni. Idegenvezető is volt meg postamúzeum látogatás is, tiszta osztálykirándulós fíííling. Leszámítva, hogy most ez tényleg érdekelt mindenkit, és senkire se kellett rászoljon az ofő, hogy maradjon már kussban. Jurisicsról meg a török ostromról is megtudtunk rengeteget, valahol ekkor döbbentem rá, hogy mennyire érdekesek és jók ezek a történetek. Az idő végig gyönyörű volt, ami külön rengeteget dobott a városképen, majd az ezt követő Borárium vizit végleg feltette az i-re a pontot. Öt féle bort sikerült kostolni, majd ugye beindult a nóta is. Internacionálét muszáj volt kétszer is elénekelni, már csak a szomszédos asztaltásaság unszolására is, akik oriási nosztalgiát éltek át ennek okán. (meg ugye aktuális is ez.....te jó ég) Decibel szempontjából simán leüvoltöttük őket hisz vagy 6 szélesvállú szittya magyar legény eresztette el gyeplőt, Bögi, Doktor Ur, Hajas, Szálkás, Sörös, és ugye én is rögvest az általános iskolai énekorán találtuk magunkat ismét, főleg a sajttál és a utórendelések elpusztítása után. Szekrény kinézetű tetkos taxis meg má kint várt, majd mikor kiértünk nagy nehezen, közölte, hogy a fél belváros azt sasolja honnan árad ez az átütő hangorkán. Beszálláskor beletörődős mosollyal konstatálta, hogy a kisbuszban se lesz ez másképp, de mikor a tankcsapta menyország turisztját kezdtük üvölteni a szerpentinen, no akkor már ő is beszált, és közben jobb kezével ütemesen boxolni kezdte a levegőt.
Este bográcsgulyás, ami marhahus lévén éjfélre(!) már el is készült. Időközben Doktor Úr elszámolta magát kicsit, főleg mivel Pamela boradagját is neki kellett felhörpintenije még a borozóban, és ezen már az az 5 sör sem segített amit erre időközben rádobott, de a gulyás - becsületére legyen mondva – nagyon jól sikerült. Másnap turázás, és pizzériázással zárult a program. Hajas a pizzériában egy szempillantás alatt felszolgálo lett, mivel ünnepnap lévén csak az olasz tulajcsákó volt bent, aki inkább gyúrta a tésztát, mintsem holmi italrendelésekkel foglalkozzon. Hajas meg simán bevállalta, csakhogy fusson a szekér, meghát ő is bevallotta, hogy Kőszegen ő sem szolgált fel még soha semmit. A kaja kifogástalan volt, sőt még a jattot is a Hajas tehette zsebre. Másnap pakolás és tépés vissza Pestre.
Nemhiába a szlogen, hogy „itthon láss csodát”. Három teljes nap madárfüttyel, csendes levélsuhogással, és tábortűzzel mindennél többet ér. Pedig ha visszagondolok eleinte még prosztó pestiként hangfalak lecuccolásán agyaltunk.
Másnap sokminden történt. Neeem, senkit nem találtunk vérbe fagyva vagy ilyesmi, így a horror elem a multé lett. Reggel favágással próbáltuk elősegíteni, hogy a tegnapi sörözés után ne érezzünk ellenálhatatlan „zavart az erőben”. Szorgos Jedi lovagok lévén felváltva aprítottuk a tuskókat, időközben meg beindult a szittya vonal is, és kettesével gyakoroltuk a ijjászatot a domboldalban. Pár kezdeti szanaszétlövés után már simán eltalálta mindenki a céltáblát, idővel önkénytelenül jött ugye a trükközés is. Sörös fel is rakta a sorpronis dobozt, és kimondta a mágikus mondatot. Hé, aki eltalálja annak jövök egy tálca sörrel. Hááát, Sörös! Ezt bizony benézted. Bonyhádi Doktor, és én is simán elsőre keresztüllöttük az emblémánál, hogy csak úgy recsent a visszhang a völgyben, kisérve a többiek űűűűűű vaazzeee kiáltásával.
Ezek után megindultunk várost nézni. Idegenvezető is volt meg postamúzeum látogatás is, tiszta osztálykirándulós fíííling. Leszámítva, hogy most ez tényleg érdekelt mindenkit, és senkire se kellett rászoljon az ofő, hogy maradjon már kussban. Jurisicsról meg a török ostromról is megtudtunk rengeteget, valahol ekkor döbbentem rá, hogy mennyire érdekesek és jók ezek a történetek. Az idő végig gyönyörű volt, ami külön rengeteget dobott a városképen, majd az ezt követő Borárium vizit végleg feltette az i-re a pontot. Öt féle bort sikerült kostolni, majd ugye beindult a nóta is. Internacionálét muszáj volt kétszer is elénekelni, már csak a szomszédos asztaltásaság unszolására is, akik oriási nosztalgiát éltek át ennek okán. (meg ugye aktuális is ez.....te jó ég) Decibel szempontjából simán leüvoltöttük őket hisz vagy 6 szélesvállú szittya magyar legény eresztette el gyeplőt, Bögi, Doktor Ur, Hajas, Szálkás, Sörös, és ugye én is rögvest az általános iskolai énekorán találtuk magunkat ismét, főleg a sajttál és a utórendelések elpusztítása után. Szekrény kinézetű tetkos taxis meg má kint várt, majd mikor kiértünk nagy nehezen, közölte, hogy a fél belváros azt sasolja honnan árad ez az átütő hangorkán. Beszálláskor beletörődős mosollyal konstatálta, hogy a kisbuszban se lesz ez másképp, de mikor a tankcsapta menyország turisztját kezdtük üvölteni a szerpentinen, no akkor már ő is beszált, és közben jobb kezével ütemesen boxolni kezdte a levegőt.
Este bográcsgulyás, ami marhahus lévén éjfélre(!) már el is készült. Időközben Doktor Úr elszámolta magát kicsit, főleg mivel Pamela boradagját is neki kellett felhörpintenije még a borozóban, és ezen már az az 5 sör sem segített amit erre időközben rádobott, de a gulyás - becsületére legyen mondva – nagyon jól sikerült. Másnap turázás, és pizzériázással zárult a program. Hajas a pizzériában egy szempillantás alatt felszolgálo lett, mivel ünnepnap lévén csak az olasz tulajcsákó volt bent, aki inkább gyúrta a tésztát, mintsem holmi italrendelésekkel foglalkozzon. Hajas meg simán bevállalta, csakhogy fusson a szekér, meghát ő is bevallotta, hogy Kőszegen ő sem szolgált fel még soha semmit. A kaja kifogástalan volt, sőt még a jattot is a Hajas tehette zsebre. Másnap pakolás és tépés vissza Pestre.
Nemhiába a szlogen, hogy „itthon láss csodát”. Három teljes nap madárfüttyel, csendes levélsuhogással, és tábortűzzel mindennél többet ér. Pedig ha visszagondolok eleinte még prosztó pestiként hangfalak lecuccolásán agyaltunk.
De jól tettük, hogy ennél tovább nem is jutottunk ezzel!
