
A tenyt leszamitva, hogy a kulsom miatt mar a kezdetektol latinnak hisznek uton-utfelen, es ezert MINDENKI reflexbol spanyolul szol hozzam, ez mar mindennapi tortenet. Talan annyit fejlodott, hogy ma mar csak szimplan hagyom, hogy igy folytatodjon tovabb a diskurzus, hiszen a tort spanyol nyelvtudas nemi improvizalassal vegyitve nagyon is mukodokepes :)
Ismerem az osszes Reggeaton slagert (aktiv olvasoim szamara ez tan nem meglepo), erzesbol nyomom a salsat, es ha ugy adodik rizsesbabot is kepes vagyok csak ugy siman, reggelikent(!) elfogyasztani (hala neked costa rica-i hazinyuszo).
Tavolrol felismerem az argentin akcentust, majd jot mosolygok rajta, mert tudom, hogy mindenki mas is ezen az idiota kiejtesen rohog, amit csak szegeny argetinok hisznek valamiert "total szexinek". A latin baratosnek leven kepzest is kaptam szepen, es mara mar tudom, hogy minden csak a lelkesen tettetett kepmutatason, es a hazugsagok megfelelo merteken mulik, es a legjobb ha mindezt hos-szerelemes stilusban nyomod, kulonben jon az elkerulhetetlen "agyoo" (mindegy kinek lesz hamarabb elege). Itt viszont megtarottuk a jo kis mersekelt, egyenes, es oszinte stilust, ami bar reszsikernek jo volt, de nem tudott hosszutavon osszeegyeztetheto lenni a csimpaszkodos, nem kicsit bizonytalan, megerositest elvaro (latin) noi lelek rejtelmeivel.
Osszegezve ugy erzem, kivul-belul sikerult nemileg aterezni ezt az igazan erdekes, es vicces mentalitast, ami sosem allt nagyon tavol tolem, koszonheto tan ez a kelet-europai szarmazasnak is. Bar ki tudja. Lehet, hogy csak egyszeruen: Latino de Corazon. :))
No comments:
Post a Comment