Hullamvolgy

Igen igen elert bizony engem is, bar ez csak az "alkotoi"-nak nevezett valsag. Meg bizonytalan tovabba, hogy megjon e a kedvem az ujabb irashoz, mert mostansag elvagyok a probaidommel rendesen meg a tonnanyi infoval ami naponta er. Szoval ki tudja, akar meg megujulas is lehet a vege. Meglatjuk.

Huszonkilenc

Nem is volt olyan rég, hogy az volt a cim, hogy "huszonnyolc". Jaaa pont egy éve!? hahahaha
Hát akkor most ez van. Egyel több.

Simán szép és jó minden továbbra is, és hétévégén csunyán belehomorítok majd, aki bujt aki nem alapon.

Ki jön??? :)

Elveszve majd megtalálva

Bocsánat a hosszabb szünetért. Nem volt ennek valami kimondott indoka, inkább csak simán voltam lusta, megugye izgalmas, és intenzívek is a napjaim na. Legalább így tán téma is lesz bőven.

Eljött a nagy pillanat. „Első hetek az iskolában”...istenem, mindenki tudja milyen ennek a miliője. Pörgés pörgés hátán és leginkább foggalmad sincs, hogy melyik bolygón ki-kicsoda, és miről beszél és főleg milyen nyelven. Bemutatnak kismillió mosolygós ismeretlennek, akik már pontosan tudják, hogy mit kezdjenek majd veled miután kikeveredsz az erdőböl aminek most épp legsötétebb része felé haladsz. Te meg viszonzásképp a nevüket sem jegyzed meg leginkább. Közben kávéval és laptoppal a kézben szaladgáló emberek hada rója a folyosókat, akik angolnak látszó „cégnyelven” magyaráznak egymásnak félmondatokat és folyton nagyon sietnek valahová. Megmutatják hol a helyed, ahol már jónéhány „fogicsomi” vár. Laptop bekapcs -- ééés működik! Internet süvít, Outlook is simán betölt, még csak le se fagy vagy valami...hihetelen. Nyomtatni még nem tudok, de azért ne legyünk már telhetetlenek! A fenti dolgok első napokban történő sikeres működése miatt már helyből több ember irigységét sikerült kiérdemelni. Csak úgy záporoznak a „nekem 2 hétig nem volt gépem az elején” mondatok. 44 olvasatlan e-mail, amik véletlenül sem rendszerüzenetek, vagy spamek. :)
Csapat nagyon profi, főnök nagyon pörgős és rendkívül közvetlen. Jövő hétre már összetett feladataim is lesznek, ahol elemzek majd sokat. Szóval eddig teljesen jó. Az egyértelmű, hogy jó mély a víz, de még foggalmam sincs mennyire. Kapálózásban meg uszásban már van elég tapasztalatom, szóval várjuk a folytatást! :)

Kőszeg

Szálkás Ferkó már jó ideje szervezte, hogy végre összeálljon és meginduljon egy 8-10 fős bagázs a múltkori legénybúcsú során felfedezett helyre. Húsvétra sikerült mindezt összehozni, ami tán nem a legszerencsésebb időpont, de jó húzásnak bizonyult mégis. A két kocsi is csak meglett ami az igazi kérdést jelentette sokáig, és már zuztunk is lefelé az M1-en - Csornai tecso kitérővel - Kőszeg irányába. A sűrű erdőn áthaladó szerpentines útvonalon való érkezés alatt rögvest elragadott egyfajta klasszikus B horror hangulat. Mindez köszönhető többek között a nemkicsit pihent agyú, elborult horrofilmfetisizmussal bélelt univerzumomnak, (tán nem kellett volna felnőni a Péntek 13 és Freddi filmeken) így azonnali agykattogás és poéngyártás kezdett kibontakozni már rögvest a kocsiban. Hajas is elég jól fogta ezt a frekvenciát, így már ömlött is az áradat: Te hallod, most, hogy így megyünk fel a hegyre igy full sörétben, nem olyan ez mint az Evil Dead nyitójelenete??? Jaaa de totááál, hallod, full para! Karakterek is megvannak meg minden. Jaaa van velünk 2 szőke csaj is, így tutti lesz zuhanyozós-gyilok jelenet. Meg párok is vannak, akik simán elvonulhatnak majd kettyinteni a fészerbe és akkor simán lesujt majd rájuk a baltás....jaaa...azaz...stb” Szóval így ment ez egész este. Csak úgy záporoztak a poénok, és a végére összeált egy egész forgatókönyv. Legfontosabb zárás az lett, hogy a sztori és a B horrorok szigorú szabályai miatt csakis Szálkás Ferkó maradhat életben a végére, mert ő az egyedüli összeszedett felelősségteljes „szereplő” itt közöttünk, pozitív a srác meg minden. Mi már eleve annyira hülyék voltunk eddig is, hogy a nézők simán azt várják mikor aprít fel minket szépen sorjában az elmebeteg misztikus „álarcosbaltás”.

Másnap sokminden történt. Neeem, senkit nem találtunk vérbe fagyva vagy ilyesmi, így a horror elem a multé lett. Reggel favágással próbáltuk elősegíteni, hogy a tegnapi sörözés után ne érezzünk ellenálhatatlan „zavart az erőben”. Szorgos Jedi lovagok lévén felváltva aprítottuk a tuskókat, időközben meg beindult a szittya vonal is, és kettesével gyakoroltuk a ijjászatot a domboldalban. Pár kezdeti szanaszétlövés után már simán eltalálta mindenki a céltáblát, idővel önkénytelenül jött ugye a trükközés is. Sörös fel is rakta a sorpronis dobozt, és kimondta a mágikus mondatot. Hé, aki eltalálja annak jövök egy tálca sörrel. Hááát, Sörös! Ezt bizony benézted. Bonyhádi Doktor, és én is simán elsőre keresztüllöttük az emblémánál, hogy csak úgy recsent a visszhang a völgyben, kisérve a többiek űűűűűű vaazzeee kiáltásával.

Ezek után megindultunk várost nézni. Idegenvezető is volt meg postamúzeum látogatás is, tiszta osztálykirándulós fíííling. Leszámítva, hogy most ez tényleg érdekelt mindenkit, és senkire se kellett rászoljon az ofő, hogy maradjon már kussban. Jurisicsról meg a török ostromról is megtudtunk rengeteget, valahol ekkor döbbentem rá, hogy mennyire érdekesek és jók ezek a történetek. Az idő végig gyönyörű volt, ami külön rengeteget dobott a városképen, majd az ezt követő Borárium vizit végleg feltette az i-re a pontot. Öt féle bort sikerült kostolni, majd ugye beindult a nóta is. Internacionálét muszáj volt kétszer is elénekelni, már csak a szomszédos asztaltásaság unszolására is, akik oriási nosztalgiát éltek át ennek okán. (meg ugye aktuális is ez.....te jó ég) Decibel szempontjából simán leüvoltöttük őket hisz vagy 6 szélesvállú szittya magyar legény eresztette el gyeplőt, Bögi, Doktor Ur, Hajas, Szálkás, Sörös, és ugye én is rögvest az általános iskolai énekorán találtuk magunkat ismét, főleg a sajttál és a utórendelések elpusztítása után. Szekrény kinézetű tetkos taxis meg má kint várt, majd mikor kiértünk nagy nehezen, közölte, hogy a fél belváros azt sasolja honnan árad ez az átütő hangorkán. Beszálláskor beletörődős mosollyal konstatálta, hogy a kisbuszban se lesz ez másképp, de mikor a tankcsapta menyország turisztját kezdtük üvölteni a szerpentinen, no akkor már ő is beszált, és közben jobb kezével ütemesen boxolni kezdte a levegőt.
Este bográcsgulyás, ami marhahus lévén éjfélre(!) már el is készült. Időközben Doktor Úr elszámolta magát kicsit, főleg mivel Pamela boradagját is neki kellett felhörpintenije még a borozóban, és ezen már az az 5 sör sem segített amit erre időközben rádobott, de a gulyás - becsületére legyen mondva – nagyon jól sikerült. Másnap turázás, és pizzériázással zárult a program. Hajas a pizzériában egy szempillantás alatt felszolgálo lett, mivel ünnepnap lévén csak az olasz tulajcsákó volt bent, aki inkább gyúrta a tésztát, mintsem holmi italrendelésekkel foglalkozzon. Hajas meg simán bevállalta, csakhogy fusson a szekér, meghát ő is bevallotta, hogy Kőszegen ő sem szolgált fel még soha semmit. A kaja kifogástalan volt, sőt még a jattot is a Hajas tehette zsebre. Másnap pakolás és tépés vissza Pestre.

Nemhiába a szlogen, hogy „itthon láss csodát”. Három teljes nap madárfüttyel, csendes levélsuhogással, és tábortűzzel mindennél többet ér. Pedig ha visszagondolok eleinte még prosztó pestiként hangfalak lecuccolásán agyaltunk.

De jól tettük, hogy ennél tovább nem is jutottunk ezzel!

Armin!! Meghallotad hívo szavam.....IGEN!!!

Akik olvasnak engem már egy ideje, pontosan tudják, hogy csípem a zenéjét, de nagyon ám!!!
Majamitól is vele búcsúztam el annó, ha épp dalban éreztem szükségét! Elektrónikus zene, meg "ojró" alapú belépők ide vagy oda.............ÉN ott leszek!!!

U.I.: Prodigy-n sem voltam már az utóbbi 10 évben, és nem lenne rossz látni őket megint, így ötödszörre(!)!!!
Ezt meg így kimondva rá kell jöjjek ----> Baszus, tényleg öregszünk. :))))))

Még egy hónap „fizetetlen szabi”...:)

Liftben állunk Bogival. Lassan, csendben, komótosan vánszorgunk fel a 4. emeletre mint már annyiszor. Bogi rámnéz és nagysóhalynak tűnő levegővételemre reagálva mondja, hogy most már ne aggódjak, mert már nincs is miért, hisz már mindenen túl vagyok. És megereszt egy kedves mosolyt hozzá. Bogikám ha nem is mindenen de sokmindenen biztos – fut át agyamon az autómatikus válasz - főleg ha mesélni is tudnék, közben mosolyodom elfelé én is rendesen, és mondom neki hangosan, inkább a náthám ami szuszogásra késztet, mellesleg meg már épp azon járt az eszem, milyen jól ismerem a 4. emeletet. Ezen ő is nevet egy őszintét, és megkérdi mint mindig, hogy kávét? teát? ásványvizet? Mondom nem köszi most nem. Kiszállunk és megindulunk a jól ismert tárgyaló felé. Bogi itthagy mint mindíg, és mondja, hogy pár perc és mindjárt jön "ő" is.

És tényleg. Pár perc és megérkezik "ő" is: legutóbbi interjuztatóm, részlegnek vezetője és egyben „nagyfőnőke”. Ajtó becsuk, kézfogás, mosoly, „foglalj helyet kérlek”.

Egy szem lapon minden lényeg rajta, angolul az egész persze. Szóban minden elmagyarázva, megértetve, átbeszélve. Május 1-es kezdést gyorsan átfirkáljuk 2-re, mert hát „uppsz” az még ugye nem játszik, közben mintha hallanám ahogy végre átszakad az a képzeletbeli célszalag, mégpedig egyértelműen általam. Még egy-két fejszámolás, keresztkérdés, jövővízionálás, de a válaszom a legvégén egyértelmű „igen”.

„Zsolt, isten hozott a cégnél!!”

Beadtam...

Végre megtaláltam álmaim állását. Azt mondták, hogy valőszínűsíthetően csak 1 évről lehet szó, de ha felhozom a "céget" 15 százalékra addig, akkor 1 éves végkielégítést is adnak....feketén, ahogy azt Magyariztánban illik!! :D:D