Még egy hónap „fizetetlen szabi”...:)

Liftben állunk Bogival. Lassan, csendben, komótosan vánszorgunk fel a 4. emeletre mint már annyiszor. Bogi rámnéz és nagysóhalynak tűnő levegővételemre reagálva mondja, hogy most már ne aggódjak, mert már nincs is miért, hisz már mindenen túl vagyok. És megereszt egy kedves mosolyt hozzá. Bogikám ha nem is mindenen de sokmindenen biztos – fut át agyamon az autómatikus válasz - főleg ha mesélni is tudnék, közben mosolyodom elfelé én is rendesen, és mondom neki hangosan, inkább a náthám ami szuszogásra késztet, mellesleg meg már épp azon járt az eszem, milyen jól ismerem a 4. emeletet. Ezen ő is nevet egy őszintét, és megkérdi mint mindig, hogy kávét? teát? ásványvizet? Mondom nem köszi most nem. Kiszállunk és megindulunk a jól ismert tárgyaló felé. Bogi itthagy mint mindíg, és mondja, hogy pár perc és mindjárt jön "ő" is.

És tényleg. Pár perc és megérkezik "ő" is: legutóbbi interjuztatóm, részlegnek vezetője és egyben „nagyfőnőke”. Ajtó becsuk, kézfogás, mosoly, „foglalj helyet kérlek”.

Egy szem lapon minden lényeg rajta, angolul az egész persze. Szóban minden elmagyarázva, megértetve, átbeszélve. Május 1-es kezdést gyorsan átfirkáljuk 2-re, mert hát „uppsz” az még ugye nem játszik, közben mintha hallanám ahogy végre átszakad az a képzeletbeli célszalag, mégpedig egyértelműen általam. Még egy-két fejszámolás, keresztkérdés, jövővízionálás, de a válaszom a legvégén egyértelmű „igen”.

„Zsolt, isten hozott a cégnél!!”